TŰZOLTÓAUTÓVAL A KANÁRI-SZIGETEKRE

Egy álom születése és megvalósulása

Lakótelepi kissrác voltam, aki a grundon szocializálódott és a foci volt az élete. Úgy 12 éves forma lehettem, amikor apu egyik este beállított azzal, hogy vett egy szörföt. Azt sem tudtam eszik vagy isszák, de egy idő múlva reggelente már néztük a leveleket, és ha mozogtak, akkor már mentünk is szörfözni! J

Így  a következő pár évben amikor csak lehetett vízen voltunk. Végül sajnos eladtuk a szörföt, de valahol mélyen ott maradt a vágy az érzés után, amit ad..

Ha szörföt, szörföst láttam mindig belesajdult a szívem…

Aztán 25 évesen Floridában egy végtelen tengerparton megláttam 2 embert, akik egy öreg lakóautó napernyője alatt üldögéltek, békésen nézték  a vizet, mellettük feküdt egy kutya és két szörfdeszka.  Nagy „találkozás” volt, bár egy szót sem beszéltünk..

Közelebbről olyan békesség, nyugalom és elégedettség áradt belőlük, ami megbabonázott.

Az autójuk láthatóan nem képviselt nagy értéket, mégis végtelen gazdagságot sugárzott az, hogy van egy ágyuk a tengerparton, és szabadok…

Éreztem, hogy nagy „titkot” látok, mert nem voltak már fiatalok, viszont a ráncaikba rögzült mosoly arról árulkodott, hogy régóta így élhetnek,szörföznek, boldogok és csak úgy VANNAK, két ember aki megérkezett…!

Fújta a szél az arcomat, éreztem a tenger sós levegőjét, álltam ott a homokban és  néztem azt a  két embert miközben tudtam, hogy megélték a csodát; szélben száguldani hullámok között szabadon,  egy eszközön, ami segít eggyé válni a természettel és utána itt maradni…Hmmm majd szét robbantam a gyönyörűségtől!

Akkor született az álom;

Egyszer egy lakóautóval én is elindulok és eljutok egy tengerpartig úgy, hogy igazából nem számít merre megyek, mikorra érek oda és onnan mikor jövök vissza! Ez 20 éve volt!

Azóta nagyon sok minden történt;

Volt, hogy a pénz volt az isten, volt is elég, de a „Még több kell” hajszolt, így nem volt időm élni, aztán a kapzsiságomnak köszönhetően el is buktam az egészet, akkor meg az életben maradásért harcoltam.

De meg kellet élni, hogy valójában milyen kevés is elég!

Hosszú út volt és sajnos sokáig teljesen megfeledkeztem arról az ösztönös belső béke utáni vágyról, ami ott, akkor megvolt, de lassan a keményen megélt tapasztalások megdolgoztak annyira, hogy elkezdhessek másként tekinteni a világra és ezzel ismét megjelenjenek az álmok és velük karöltve a csodák is!

Így  ha a sors másként nem rendeli, akkor a régi álom most megvalósulni látszik és november 9.-én két barátommal  elindulhatunk egy  átalakított tűzoltóautóval délre, és feltett szándékunk, hogy eljutunk a Kanári szigetekig ahol pár hónapot csavargunk és szörfözünk! Nem is terveztük meg az utat, csak azt tűztük ki célul, hogy a tél beállta előtt elérjük Cadizt, ahonnan áthajózunk, aztán majd meglátjuk!  Nagy kaland lesz, március végéig maradhatunk….

Régi álom, rég óta készül!

Kilenc éve sikerült hozzájutnom egy 1979-es Vw T2-es szörfös” buszhoz, amit gyönyörűen rendbe tettem és ezzel végre megélhettem milyen az, amikor egy tó partján ébredsz a saját puha meleg ágyadban és veled van a szörföd!

Van egy kedvenc helyem Sajkodon, ahova éjszaka jó megérkezni, mert közvetlenül a Balaton partján a nádas mellett álló óriási fűzfa alá be lehet parkolni úgy, hogy a hátsó kerék majdnem a vízbe lóg. A fa tényleg óriási, az ágai egészen a víz fölé nyúlnak. És mivel itt éjszaka alig van fényszennyezés ezért tiszta időben miután lekapcsolom a lámpákat a fölöttem tornyosuló fűzfa koronája mögül  világítani fognak a csillagok! Mintha az Avatárban a lélek fája alatt állnék, mágikus érzés.. .. Ráadásul ha az ember anyaszült meztelenül meleg vízzel zuhanyozhat egy ilyen ég alatt majd úgy fekszi be az ágyába, hogy csak egy szúnyogháló választja el a tópart neszeitől  az egészen egyszerűen mámorító érzés és képtelenség vele betelni! A reggelről és a másnapról meg nem is beszélve….:)!

A szörfözéssel sok holmi jár és három évi használat után be kellet látnom, hogy hiába imádom, de egy személyautó méretű kisbusszal nagyon nehéz lenne hónapokig komfortosan ellenni, keresnem kell egy nagyobbat…

Elkezdtem nézegetni a lakóautókat, de egy idő múlva rá kellett jönnöm, hogy amit szívesen vennék az megfizethetetlen, amire meg futná az szánalmas.

Nagyon úgy festett, ha olyanban szeretnék élni ami, szép és különleges,praktikus és minden porcikáját imádom viszont nem tudok venni, akkor nincs mese csinálni kell!

A lakásnál bejött, pár éve megépítettem az otthonomat, és a rengeteg munkának köszönhetően máig  azt érzem miután belépek, hogy  megérkeztem, itthon vagyok! ilyen autót akartam! J

Ha érdekel, itt találsz a lakásról egy kis ízelítőt!

http://www.almaimotthona.hu/tetoteri-sziget-budapest-belvarosaban.html

http://varosban.blog.hu/2013/09/25/meno_budapesti_lakasok_a_provence-bol_kinovo_tavol-kelet

És ahogy a lakásnál, most is úgy gondoltam, ha már csináljuk, akkor csináljuk meg rendesen, ezért 5  éve elkezdtem keresni egy olyan „Alapot” ami olcsó, és megépíthető belőle a Tökéletes lakóautó; öreg legyen, de egyben megbízható, gazdaságos , négy ember  hónapokig el tudjon benne élni, valamint rajtuk kívül el tudjon szállítani rengeteg holmit, felszerelést , bicikliket, szörföket, vitorlákat meg mindent ami kell. Gondoltam a görkori és a gördeszka biztos elfér majd benne….! J

A régi,öreg dolgokhoz való vonzalmam így a veterán  autók iránti tiszteletem is  abból fakadt, hogy régen a koncepció más volt!  A mérnökök minden tudását arra használták, hogy olyan anyagokat és ötvözeteket találjanak, amikből megépíthető egy elnyűhetetlen szerkezet. A második világháború után készült teherautók még megfeleltek azoknak az elvárásoknak, amit a háború elején támasztottak velük szemben : nincsenek utak és szervizek,  de ott is sokáig hiba nélkül működjön a gép, mert különben meghalunk….

És valljuk meg, azért ez elég komoly motiváció…

És még valami teljesen más volt. Volt lelkük, mert a lelket azok az emberek rakták bele, akik építették. Ma robotok gyártanak… Bennük volt a szépség iránti tisztelet, báj, tartalom, anyag! Volt bennük érzés, és aki vezetett már veterán autót az tudja miről beszélek.

A Mercedes Benz 608-as  ilyen típus! Azt az eszmét örökítette tovább, aminek köszönhetően még mindig világ egyik legmegbízhatóbb teherautója!

Ezeket az autókat elképesztő állapotokban a mai napig használják a világnak azon részein ahol nincs pénz, és utak is csak alig, de menni kell… Nem ritka hogy ebbe a típusba gyilkos körülmények között akár 1.000.000 kilométernél is többet raknak bele fődarabok javítása nélkül!

Ilyen kellett!

Találtam belőle rengeteg még működő, de többnyire lepukkant járművet; lakóautót, buszt, katonai szerkocsit, mentőt, ló és rab szállító teherautót meg az isten tudja mi mindent…

Végül közel 5 évi keresgélés után tavaly télen egymásra találtunk:

Mondanom sem kell, hogy amikor megláttam az interneten ezt a gyönyörűséget a maga 40 évével egy  garázsban ácsorogva  az original 24.000!!! kilométerével egy használt szuzuki áráért majdnem infarktust kaptam és elakadt a lélegzetem.

Összefoglalom; egy olyan autót találtam, ami annyira szép, hogy könnybe lábad Tőle a szemem ráadásul abból a típusból, ami bizonyítottan képes akár 50 évig működik mostoha körülmények között is!  

De Ő egy fűtött garázsban áll 40 éve és kevesebb van benne, mint egy átlagos személyautóban egy évi használat után… mindez fillérekért!  Áááhhhhh

Hamvas írt valami hasonlót az érzésről a Babérliget-könyvben egy káprázatos táj kapcsán;  Nem tudtam eldönteni, hogy ébren  vagyok, vagy álmodom, mert a valóságot szebbnek láttam annál, mint amit valaha álmodni tudtam volna…

Másnap kölcsönkértem 400 eurót és azonnal lefoglaltam. Utána tudatosodott bennem, hogy tulajdon  képen csak pár fényképeket láttam róla, egy vasam sincs, azt sem tudom pár nap alatt hogyan fizetem ki, nem tudom hova teszem, és hogyan hozom haza ugyanis nincs rá érvényes jogsim… de nincs vissza, már megvettem…..J!

Imádtam a kisbuszom,de áron alul 2 nap alatt eladtam, amiből így is futotta a teljes vételárra valamint a tervezett  átalakítások egy részére és egy barátom segítségével hazahoztuk.

Találtam neki egy helyet és elkezdődött az átalakulás.

Mivel nem vagyok szakember csak egy lelkes segédmunkás ezért azokat a munkákat végeztem, amiket meg tudtam magam csinálni; volt, hogy  hónapokat feküdtem alatta  csiszoló papírral drótkefével aztán ecsettel és festékkel, hogy az is olyan legyen mintha új lenne.

Hosszas keresgélés után találtam végre egy lakatost, aki megvalósítja az terveimet, valamint egy olyan szakembert, aki megoldja, hogy legyen áramom, meleg vizem és mindenem, ami ahhoz kell, hogy hosszabb ideig a várostól távol a természetben élhessek, de azt kényelmesen tegyem!

Közben eljártam iskolába és megszereztem a „C” jogsit, bár egy idő múlva már nem volt annyira sürgős ugyanis rájöttem elég ritkán igazoltatnak tűzoltóautót….:)!

Később, ahogy tervezgettem rájöttem, hogy kelleni fog egy jármű, amivel két ember a„bázistól”  bejuthat a városba vízért és élelemért valamint megoldást nyújt arra, hogy a tengerparttól távolabb is táborozhassunk- akár a hegyekben – mégis lejussunk szörfökkel a víz mellé.

 Autót nem vihetünk, motorozni imádok, de azon nem fér el a szörf.  Egy megoldás maradt; Az oldalkocsis motor, aminek le lehet kapcsolni az oldalkocsiját, és így már szállítható lesz a tűzoltóautó hátulján.

A Vespa régi szerelem, volt már több is. 

Ismertem a típust, egyszerű, megbízható szerkezet nagyon őszinte jószág, így a motor kérdése sem volt vitás és tudtam, hogy létezik oldalkocsis változat is.

Px-et kerestem mert az tűnt megfizethető alapnak ha oldalkocsisban gondolkozom,de amikor megláttam ebből is a régi szerelmem  szinte elszégyelltem magam azoktól a gesztusoktól, amiket fentről kapok, nem elég hogy tűzoltó de akkor még ez is?:)

Volt egy időszak a gyártásban, amikor sikerült egy olyan típust alkotniuk, aminél szebbet szerintem a mai napig nem csináltak és még fellelhető. Gyönyörű forma, arányos vonalak és ívek.

Ez a VNB!

És akkor rám talál egy szanaszét lukadt rozsdás 1959-es, ráadásul még pöfögött! Elég meggyőző, ha egy megbízható társat keresel és találsz egy 55 éves szerkezetet, ami eredeti és még megy, és ahogy kinézett, majdnem elolvadtam…. Megvettem és szerkezetileg tökéletes állapotba hozattam, aztán kilakatoltattam a karosszériát és kikevertettem hozzá azt az eredeti csodálatos „strandkorlát kék” színt, amilyet a 60-as években használtak!

Végül kézzel részben újra festettem és pár napig csiszolgattam így most úgy néz ki mintha hozzá sem nyúltak volna, megmaradt az eredeti kopott hangulata.

Egyszerűen imádom!

Sajnos az eredeti oldalkocsi olyan kuriózum amilyet nagyon nehéz lett volna találni, meg piszok drága is lenne ehhez a típushoz így nem volt értelme keresni.

Viszont kellett valami a szállításra és ha már szép és eredeti nem lehet, akkor legyen praktikus így  terveztem és csináltattam hozzá egy összecsukható utánfutót, ami alkalmas a célra és nem sok helyet foglal!

Ezzel összeállt az álomautó;

Ami mára így fest;  Kitekerhető napernyő alatta perzsa szőnyeg babzsákokkal valamint tűzgyújtási lehetőséggel, zenével és hűtővel a „teraszon”.  2 franciaágy,az egyik három oldalról is nyitható így baldachinos . Édes víztartály,kihajtható szabadban álló  meleg vizes zuhanyzó, wc ,szörf, bicikli, motor, és utánfutó tároló valamint az áramtermelésre szolgáló napelemes rendszer,  aminek köszönhetően a tengerparton is korlátlan ideig van áram és ezzel minden komfort!

Amikor neki indultam még nem sejtettem, hogy az álmom megvalósítása mellett, egy idő múlva más is motiválni fog!

A boldogságot és a belső békét keresem, de észre sem vettem, sőt teljesen normálisnak tartottam, hogy olyan világban élek, ahol az idő rabul ejtett. Furcsa dolog az óra. Rá van kapcsolva az ember kezére, mint egy bilincs és úgy is működik. A Most-ban nincs idő, értelmét veszíti a múlt és a jövő. Olvasom Tolle-t, Feldmárt, Hamvast, vagy akár Wass Albertet, akik a maguk módján mind hasonlót mesélnek, és érzem minden porcikámmal, hogy figyelnem kell, hogy maradjak, de sokszor azon kapom magam, hogy ismét az illúzióim hálójában vergődök így tudom, hogy még van hova fejlődnöm. Így ez az út az én el caminom ami remélem megtanít arra amit a szörfözéskor megélek. Mivel ott minden pillanatban aktívan részese és megfigyelője kell, hogy legyek az eseményeknek; figyelnem kell honnan fúj a szél, milyen hullám felé közeledek, hova terhelek, merre megyek, így konstans a jelenben tart. Először fel sem tűnt, de utána mindig azt éreztem, hogy a lelkem átitatódik harmóniával, és örömmel, egyszerűen boldoggá tesz. Ezt szeretném megőrizni a mindennapokban is.

Itt tartok most, és ahogy a 20 évvel ezelőtt kezdődő álom megvalósulásának küszöbén visszatekintek, az különlegesen intenzív érzéseket generál!

Persze ott van az öröm meg az izgalom, de valahogy a hála és a köszönet a legerősebb. A hála azért mert szeretnek ott fent és mindent okkal kaptam hogy tanulhassak. Köszönet azért, mert olyan családom van akik végig mellettem voltak. A szüleimnek hála azért, hogy 60 éve kitartanak egymás mellet és ezzel olyan példát mutattak, ami az igazi értékek iránti tiszteletemet megalapozta,miközben mindenben számíthatok rájuk!  A lányom akit imádok azzal támogat, hogy enyhíti a hiányát, és utánunk repül , így együtt tölthetjük a karácsonyt és a szilvesztert! A barátaimnak pedig azt köszönöm, hogy megmutatták milyen érzés a természetben megosztani a szőnyegedet és jó emberekkel együtt lenni. És végül hála és köszönet a munkámért, amiben jó lehetek így örömöt és inspirációt ad, valamint megajándékoz egy ilyen szintű szabadság lehetőségével!