TENERIFE

A földi paradicsom Tenerife.

Gondolatban teszünk egy kört a szigeten.

El Medanoból indulunk ami a sziget egyik legdélebbi pontja és mivel itt éri a keletről érkező termikus szél leginkább a partokat ezért a széllovasok kedvenc helye. Láva és homokkő kiömlésekkel és sziklákkal szegéjezett kellemes homokos tengerpart. Hippik és szörfösök tanyája a hozzá tartozó hangulattal, emberközeli bárokkal és éttermekkel. Itt még akad bőven turista de már nem a déli part Floridát idéző „zsivaja”. Innen észak-kelet felé haladva barátságos kis öblök, falvak és kisebb városok vannak egészen a fővárosig Santa Cruz de Teneriféig. És itt kezdődik az a mesebeli szerpentin, amit harsogóan üde, burjánzó növények szegélyeznek, és amikor átbukik az ezer méter feletti gerincen az út hirtelen betekintést enged az északi oldal csodájába.  Az ember lélegzete elakad. Mivel a sziget az Atlanti óceánban pont ott jött a felszínre ahol a víz télen-nyáron 20-21 fok körül van és ezzel egy tökéletes klímát biztosít a növényzetnek ezen a gazdagon öntözött északi része olyan flóra található, ami egyedül álló. Az én autómmal két órányi hihetetlen kacskaringózás után érjük el Benijót.

Káprázatosan vad partok, hihetetlen magasságú gerincek, madárcsicsergés, párás, virágillattal fűszerezett levegő. Az öblöt, amiért jöttünk (egy Venezuelai utazó ajánlotta a figyelmembe aki minden évben visszajár ide)  ezek a gigászi hegyek szegélyezik az egyik oldalán sziklákon imbolygó halászfalucskával. Az óceán felöl pedig 6000 kilométer távolságból érkező szédületes hullámokkal. Képeslap, turisták nélkül. Innen nehéz elindulni, de tovább haladva az észak-nyugati oldal felé végig egy mediterrán „arborétumon” vezet át a tökéletes minőségű aszfaltcsík. La Lagunánál érkezik ki az ember az erdőből és tárul a szeme elé az az örök tavaszban élő fennsík minden természeti pompája. A virágok és örökzöldek kavalkádja. A speciális elhelyezkedése és a Tejde miatt 11 mikroklímával büszkélkedhet a sziget, amiből az egyik a világ legideálisabbja (botanikusok szerint) így elképzelhető hogyan érzik magukat a növények és az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Icod Del Vinosban élő és egyben a világ legöregebb vörös sárkány fája. Az anegdota szerint ez a fa ihlette az Avatar című filmet. Itt látott növények külseje és változatossága valamint a szigeten tapasztalható energiák hatottak a megálmodóra. És az idillt erősíti a szomszédos park is ahol Ausztráliától Afrikán át Dél-Amerikán keresztül a Világ minden tájáról van egy káprázatos fa. Azért ezt már nevezhetjük édenkertnek…

Innen a közel 4000 méter magas Tejde következik. Elképesztő elindulni az Óceán partról egy édenkertből és két óra autózás után egy olyan fenyőerdőbe érkezni amilyenre az Alpokban is elismerően csettintenének. 60-70 méter magas mamutok, mintha egy más földrészen lenne az ember. A hőmérséklet a levegő a táj a növények, minden átalakult. A hegy tetején néha hó van és a felhőkkel szegélyezett hold béli táj ismét azt az illúziót kelti, hogy földrésznyit utaztunk. Aztán tovább délre, hegyi falvak szegélyezte autózás után a Masca. egy Peruhoz hasonlító Dél-Amerikai csoda, elpufogtattam az összes jelzőt pedig mind illik rá…végül a hegyről leereszkedve elérkezünk a dél-nyugati, szinte mindig napsütötte oldalra. Turista paradicsom Las Americas előtt  (amit nem véletlenül neveznek így hisz Floridával egy magasságban van, és ha az utakon amerikai autók mászkálnának nincs az ember, aki megmondaná, hogy nem ott vagyunk) még El Puertitó. A pici halász öböl ahol kristálytiszta a víz, ami pár fokkal mindig melegebb mint máshol és egy öreg óriás teknőspár látogatja. Falba vájt barlangházakkal és egy étteremmel ahol a halászok friss portékáját sütik ki azonnal.. Innen kilométereken keresztül  apartmanok és hihetetlen méretű szállodakomplexumok szegélyezik a partot a már Floridát említett és idéző hangulatban.

És lassan visszatérünk  Medanóba. Látogatóba érkező barátaimat egy hét alatt vittem körbe, pedig önmagában Benijó is megér néhány hetet. A felszínt karcolgattam és megpróbáltam elmesélni a lehetetlent….;)