GONDOLAT

Van egy film a The Search of the freedom amit évek óta bibliaként „fellapozok”. Boldog, elégedett, bölcs emberek beszélnek az életükről, olyanoktól kapok impulzust akik hitelesek.

Itt beszél az egyik szereplő arról, hogy ma, amikor világbajnokként elkap egy-egy óriáshullámot pont ugyan azt érzi mint amit sok évvel azelőtt a tized akkorákon, mindegy mekkora hullámon éled meg ha az ott a legnagyobb mert akkor vissza tudod idézni azt a boldogságot amit közben éreztél.

Ma olyan körülmények között szörföztem órákon át teljes biztonságban amilyenektől halálra rémültem volna egy hónapja. Ide el kellett jutni és közben sokszor megéltem amiről beszélt.

Este miközben ízlelgettem vissza-visszaidézve a mai filmszerűen megélt pillanatokat arra lettem figyelmes mennyire nyugodt vagyok. Teljes békességet éreztem. mivel nem volt sürgősebb dolgom tovább szőttem a nyugalom okainak kutatását és lassan összeállt a kép.

Nem hallottam veszekedést, vagy indulatos, hangosabb szót. Nem láttam ideges buszvezetőt, vagy Taxist. Nem láttam ideges szülőt! Komolyan! Nem hallottam káromkodást. Egyszerűen nem találkoztam feszültséggel! Csak akkor hallok szirénázást, ha bekapcsolom valakinek az enyémet. Szinte kivétel nélkül minden szolgáltatást mosolyogva kapok. Ha a zebra felé közeledek, akkor döbbenetes, de mindenki megáll! Sokan nem néznek körül mielőtt lelépnek előttem, mert annyira megszokták! Olvasd végig és gondolj bele egy átlagos pesti napba….

Szóval rájöttem, hogy a szörf csak bónusz!