EGY NAP AFRIKA

Még Hyéresben a tábortűz mellett találkoztunk Michaellel és Nadjával ezzel a két autentikusan szabad lélekkel, akik 22 és 20 évesen többet tudtak a szabadságról mint amit sokan életük végén meg fognak érteni belőle. Németországban egy helyen tanítottak szörföt és kite-ot. Aztán egymásba szerettek és láthatóan mindkettőjüknek az volt a prioritás, hogy pont csak annyit dolgozzanak pénzért amennyiből fedezni lehet az útjaikat. Pénzért is csak azzal foglalkoztak, amit imádnak, de ha lehet ezt szabadon teszik. Most éppen egy 5 hónapos afrikai szörfözés és csavargás projektben voltak. Már nem egyszer jártak ott. Egy olyan autóval indultak neki, amivel én a Balatont is kétszer meggondolnám a visszafele út lehetőségének teljes kizárásával. Néztem őket: két felnőtt bölcsességével, higgadt mozdulataival és egy gyermek tekintetével rendelkeztek. Egészséges energiákkal, kiegyensúlyozottsággal. Két ember, akik példája a teljes harmóniának, húsz évesen…ŐK meséltek Marokkóról, Tangerről, meg arról, hogy milyenek az utak, milyen a közbiztonság, hogy milyen egy sivatagi tengerparton szörfözni és csak úgy lenni. Akkor ott döntöttük el, hogy nem Cadizból megyünk Tenerifére, hanem Marokkón keresztül a Mauritániai határtól hajózunk át úgy ahogy Ők javasolták. Hihetetlen képeket vetítettünk, hogy egyedül egy üres úton a sivatagon keresztül a tetőn állva a meleg szélben kiabálva fogunk haladni egy keveset, meg aztán a vízen szörfözni a sivatag határán. Zseniális volt belegondolni. Akkor még hittem, hogy minimum a tetőn állhatok. Aztán jött Barcelona. És Barcelóna után mára kiderült, hogy még több mint 1200 kilométert, ami minimum egy hét,-ha csak keveset maradunk egy helyen – már nem fogunk autózni. A fiúknak külön köszönöm, hogy ezt olyan magától értetődő természetességgel fogadták el, ami feltételezi a feltétlen együttérzést és lojalitást. Nagyon jó volt megélni. Maradt Cadiz. Tarifába érkezésünk után viszont mindnyájunknak egyértelmű volt, hogy Tangert nem fogjuk kihagyni, ugyan csak bringával és csak egy napra, de átmegyünk. Ma átmentünk. Óriási a város minden rezdülése. Annyira Arab, amennyire csak lehet. Az utcák, a házak, az emberek, a mentalítás, a minden…ZS-E-N-I-Á-L-I-S. A hajóról leszállva egyből hozzánk csapódott Mohamed, így hívták, hogy könnyű legyen megjegyezni és egy plasztik kártyára ragasztott fénymásolattal bizonyította is hogy Ő tényleg az. Egyből bizalmat szavaztunk neki… Viszont láthatóan cseppet sem zavarta, hogy nekünk eszünk ágába sem volt vele összebútorozni. Jött, és csak jött mellettünk és hihetetlen kitartással az elbizonytalanodás legcsekélyebb jele nélkül beszélt hozzánk és mi kitartóan nem figyeltünk. De Ő győzött. Felőrölt minket, mind a hármunkat, teljesen. Megkérdeztük mennyi lenne, 20 euró. És úgy döntöttünk, hogy fejenként 2 eurót meg fog érni, hogy körbe vezet minket az Óvárosban, ugyanis ennyit ajánlottunk, amit habozás nélkül elfogadott és a világ legjobb barátai lettünk, és már tudtuk, hogy szemérmetlenül becsapott minket, de egyenesen szükségünk volt rá mert nélküle egyébként biztos eltévednénk – állította Ő -. És elindult a TRIP. A huszadik sikátor után már tényleg szükségünk volt rá, mert azt sem tudtuk hol járunk. És tolta- húzta a biciklimet, velem együtt..-jegyzem meg a fiúk is ott segítették a nyomorékot ahol csak lehetett- Tényleg zseniális utcák, boltok, emberek, szagok, ízek, fillérekért. mindenhol becsaptak minket, Mohamed gyűjtötte a krediteket rendesen az ismerősöknél, de annyira nevetséges összegért, hogy hagytuk, mit hagytuk egyenesen élveztük.1 euró 3 helyi lepény megkenve isteni sajttal.. Már most javaslom mindenkinek, hogy ha Tangerben jár csak egy napra ne ellenkezzen, haladéktalanul fogadja el a megalázó vereséget és induljon neki azzal aki mellé szegődik, mert mellé szegődik ez biztos, szerintem pont arra fog menni mint mi, de ha van egy csepp humorérzéke és szeret sodródni akkor imádni fogja. Szóval Mohamed vagy Ahmed -szerintem volt ilyen kártyája is- beterelt minket egy kihagyhatatlan boltba ahol 5 szinten vezettek minket végig, én bicegve, közben egy alkalmazott bringára figyelve, mondták hogy szépen lassan másszunk fel a tetejére mert olyan a panoráma onnan, amilyet mi még biztosan nem láttunk, közben Ők készítik a mentateánkat, huhh de sokba fog ez a tea nekünk kerülni. A panoráma tényleg óriási, mindenhol tető, imádkozó nő, amott minaret, 20 fok, zsivaj, illatok, és december 5…. Aztán lehívtak minket és egy olyan széles mosollyal, amekkorával  csak lehet összetereltek minket egy sarokban és három mentateával oda is szögeztek. Ezzel a tudtunkra adták, hogy itt venni kell, valamit, ha szerencséd van nem egy szőnyeget.. Mert azzal kezdték, a legfelső emeleten, és hozták, és terítették, és meséltek, többen, csak nekünk…nahh szóval próbálkozunk mi hogy csak szörfözni jöttünk meg autóban alszunk meg nincs is pénzünk, de mondták hogy a plasztik, mondtuk hogy nekünk az sincs, azt mondták nem baj és csak mosolyogtak, és így lejjebb mehettünk egy emelettel. Szobrok meg rengeteg drága holmi amire se pénzünk, se szükségünk. De végre egy mentő ötlet mondom, én vennék a lányomnak egy karkötőt, fiúk hálás tekintet és mehettünk lejjebb.  háál istennek a földszintre. Nem ragozom egy nyaklánc és egy helyi viselettel megúsztuk. De az ár és a fizetés… a tizedéért megsértődve csak ma csak neked. Aztán egy hasonló ebéd csak nekünk, tényleg tök üres volt a sógor étterme, de 5 fogás annyiért, ami Tarifán a kedvenc bárunkban egy óriáshamburger…beültünk , finom volt. És a végén egy autentikus török kávézóban az elszámolás Ahmeddel. Mondjuk, hogy akkor itt van a 9 meg a jatt mert jó fej volt, erre Ő persze 9 de óránként erre mi hát az óráról nem volt szó..a végén 15 euróba maradtunk közben megsértődés duzzogás a csúnyán megsértettetek tekintet.

Összességébe hármunknak kevesebbe volt a nap, mint egy átlagos bárhol Európában, de az élmény…írom ezt a kedvenc bárunkból egy uszadékfából kreált világító karácsonyfa dísszel szemben Tarifából, december 5-én.