COTE D AZUR 300 KM 4 NAP ALATT

Genovába történő megérkezésünk után átalakult az utazásunk, még jobban lelassultunk! Mivel valóban közvetlen a tangerparton haladtunk így minden egyes kanyar egy újabb csodát tárt fel előttünk. Az első éjszakát a tündéri Final Ligur nevű kisvárosban töltöttük. Itt kivettünk egy szobát mert 3 napja már nem tudtunk fürödni és a szennyeseink is felhalmozódtak ezért az esti sétánk előtt egy alapos rendbe szedés zajlott. Másnap reggel indultunk tovább, mivel néha beborult és szemerkélt is így nem ugrottunk ki minden arra érdemes helyen. Viszont estére kiderült és egy káprázatos Sanremo fogadott minket. A város bejáratánál még hullámlovasokat is nézhettünk majd naplementét követően begurultunk a pálmákkal szegélyezett tengerparti sétányra ahol egy alkalmas parkolóban nagyon pimasz helyen letámasztottuk estére az autót. Ádámnak sikerült ipari mennyiséget vásárolnia a tortellíniből, amit valóban könnyű elkészíteni, és szívesen fogyasztunk út közben, de itt már senki nem tiltakozott egy Calamári vacsora gondolatától. Az hogy közben kivetítőn épp a Barcelona-Madrid meccs közvetítése kezdődött csak óvatosan jegyezném meg. Néhány sör és Pazar vacsora után bekuckóztunk a kocsiba és kaján vigyorral hajtottuk álomra a fejünk mert közelebb voltunk a tengerhez ebben a luxusparadicsomban mint a legdrágább apartmanok tulajdonosai. Reggel már rutinná vált kitelepülés a plázsra, ahol elfogyasztottuk a reggelinket. Majd indulás a Francia határ felé. Monte Carlóba még dél előtt érkeztünk. Találtunk egy nyugis parkolót majd bringákkal bevettük a várost. Itt a fiúk kipróbálták a szerencséjüket és benéztek a Casinóba én pedig feltekertem a hercegségbe és élveztem a kifinomult gazdagság csodáit. Délután indultunk Nizza felé ahova estére érkeztünk. Illetve Nizza panorámáját megpillantva egy kanyarban a sziklára kihelyezett parkolóba álltunk félre és innen ismét bringával mentünk tovább. Az éjszaka is gyönyörű várost alaposan szemügyre vettük majd visszatekertünk a hegyre hogy nyugovóra térjünk. Reggel a panorámával és némi elemózsiával feltöltődve indultunk tovább. Saint-Tropezt vettük célba. Cannes után átalakult a tengerparti látkép és az eddigi gazdagságot egy sokkal emberibb táj váltotta fel. Fantasztikusan átalakult a növényzet is és ezzel mintha egy más földrészen kocsikáztunk volna. Saint-Tropez után a már nagyon várt Hyéres igazi szörfös paradicsomáig gurultunk. Sajnos a kemping itt is zárva volt, de egy helyi arc elárulta, hogy a tengerbe nyúló földnyelvre vezet egy út, aminek a végén homokdűnék között mindig parkol egy két elvetemült vadkempingező szörfös. Több sem kellet megkerestük a helyet! Na itt éreztem azt, hogy megérkeztünk, ha nem mennénk tovább az sem lenne baj. Néhány elszórtan parkoló lakóautó a füvekkel és sással benőtt homokdűnék között ahol a tenger morajlása és az illata, valamint a sirályok hangja adta a tökéletes körítést. Estére tábortüzet raktunk a parton a magunkkal hozott rönkökből, ami akkora kuriózumnak bizonyult itt ahol fa nem igen akadt, hogy több szörfös is betársult az esti tűz mellé. Zseniális hangulat a tűzben megvilágított ragyogó szemű boldog emberek között, akik körbe adták amijük csak volt és még egy gitár is előkerült. Leírhatatlan este volt…Másnap olyan szikrázó napsütésre és sajnos teljes szélcsendre ébredtünk, hogy a szél hűtőhatását nélkülözve egész nap sütkéreztünk ebben a paradicsomban. Több mint 2 hete jövünk, eddig 2350 kilométert gurultunk , rengeteget láttunk és még fél távnál sem járunk…Csak így tovább;)