BABÉRLIGET KÖNYV

Már egy ideje érlelődött bennem, hogy az eseményszerű leírások után arról írjak, hogy milyen valójában tervek nélkül egyedül utazni, de valahogy nem állt össze bennem az esszencia. Aztán elengedtem.

Van egy könyv a Babérliget könyv, Hamvas Béla azzal a szándékkal írta, hogy legyen egy könyv, amit utazáshoz visz az ember; könnyű, légies, felemelően szép, és bármikor le lehet tenni.

Mindig magammal viszem és már szinte rongyosra olvastam a történeteket, de a nyelvezetére, a képi világára, az intelligenciájára és a belőle áradó életörömre egyszerűen nem tudok ráunni.

A minap a kezembe vettem és a könyv kérdés nélkül kinyílt egy helyen. Annyit már megtanultam, hogy nincsenek véletlenek így kíváncsian bele is olvastam.

Ezt találtam;

„Az utazás első élménye a lehetőségek rejtélyes kitágulása nem csak arra amerre valaki utazik, hanem minden irányba, és hirtelen sokszorosára nőtt világban különös lélekjelenlétre van szükség, hogy az ember biztonságát el ne veszítse. Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen ahova nézel. . Viszont tudnod kell, hogy a küszöböt átlépve tükrök közé lépsz, mert mindabból amivel találkozol, titokzatos módon visszatükrözve saját arcodat látod.

Úgy kellene utazni, hogy az ember minden arra érdemes helyen megállna és hirtelen minden irányba elindulna egyszerre, mint ahogy a tűz terjed. A sok élet közül miért akarom élni ezt az egyet? A sok Én közül miért vagyok éppen ez az egy? Valamit akarok tőle, de azt akarni, hogy ez az egy megadja nekem mindazt, amit a többi elmulasztásával vesztettem bolondság. Szegény utazó, szegény élő, szegény Én. Mit jelent az, hogy utazom? Realizálódom. Realizálódni ott ahol tudok. A legjobb úgy, hogy kidobni magamat az ablakon, ráfeküdni erre a mágikus mozgásra, ami az utazás, és hagyni, vigyen, ahova akar, és tegye, ami neki tetszik. Kapjon fel az út és repüljön velem”