AZ ELSŐ 5 NAP TÖMÖREN

November 9.én reggel felkeltem és 6-tól pakoltam. Elképesztő volt látni mennyi holmit képes elnyelni az autó. 5 szörfdeszka 9 vitorla 7 bum 6 árbóc. 3 bicikli, téli-nyári ruházat 5 hónapra 3 embernek, 3 óriási babzsák, láncfűrész, grill felszerelés, szőnyeg, asztal, székek, motor, utánfutó, szörfcuccok, kannák, kompresszor, akku töltő, konyha felszerelés, lábasok edények,  kávéfőző teafőző, rengeteg élelem, alapanyag, amit már a hűtőbe vagy a tetőre vagy előre kell pakolni. Mindezt összesen 3 helyszínről… este 8 után indultunk Pomázról.  Velencéig jutottunk ahol a tópart mellett egy szabad parkolóban töltöttük az éjszakát. Reggel készülődés aztán fehérváron egy autómosóban feltöltöttük a víztartályokat, mert már bíztunk benne, hogy amerre megyünk nem fog fagyni. Hihetetlen érzés egy békésen cammogó gyönyörű veterán tűzoltó autóban lassan, de határozottan falni a kilométereket. Nem szalad el melletted a táj, hanem teljes valójában mutatja meg magát. Mivel végig nyugat felé mentünk így az előttünk fokozatosan lenyugvó nap és az őszi erdő káprázatos színei csodálatos vetítést rendezetek. Bódító látványt nyújtott az első igazából utazással telt napunk naplementéje, aztán sötétedés után átjutottunk Ausztriába ahol tündéri falvakon csorogtunk keresztül. Később egy emelkedőhöz érkeztünk ahol az út mindkét szélén gigantikus fenyőfák sűrű oszlopai között haladtunk. Fantasztikus lenne itt aludni ezek között a fák között. Csak keresnünk kell egy helyet. Az első lehetőségnél befordultunk, és egy fényszóró alagútban mentünk előre közben ámulva figyeltük az út két szélén elterülő érintetlennek tűnő avarral bevont fenyőerdőt és egy alkalmas helyen letáboroztunk. Kinyitottuk a napernyőt kitettük a babzsákokat, az asztalt és a székeket, és egy bögre forró tea mellett nyugodtan megvacsoráztunk. Csak nagyon ritkán ment el mellettünk 1-1 autó. De az egyik kétszer is visszajött lelassított és megkérdezte mit keresünk itt. Láthatóan nem nyugtatta meg a válasz, hogy csak lepihenünk, aztán megyünk tovább. Fél órán belül megjelentek a rendőrök és közölték, hogy bejelentést kaptak. Szerencsére 2 normális rendőr érkezett és miután leellenőrizték az útleveleinket és körbejárták az autót megnyugodtak, hogy nem jelentünk rájuk nézve veszélyt így maradhatunk éjszakára. Megbeszéltük, hogy holnap alsóbbrendű utakon kanyarogva megyünk Bled felé és megnézünk mindent, amit csak lehet. Aztán elcsendesültünk és talán mindhárman azt éreztük, hogy nehéz lehetne szavakba önteni egy babzsákban az erdőben fekvős sistergősen csendes pillanatot miközben a fejed felett magasodó fenyőerdő koronája fölül átszűrődik az ég. Aztán elaludtunk. Másnap mese helyen ébredtünk, de gyorsan pakolni kellett, mert több autó is megállt mellettünk és látható volt, hogy nem néznek ránk jó szemmel a helyiek. Reggel 7.30 körül indultunk olyan vakítóan tiszta kék ég és szikrázó napsütés fogadott az erdő szélén ahol az éles őszi színeket csak a pára puhasága volt képes olyan valószínűtlenre festeni amilyet eddig csak keveset láttam. Útközben szinte végi felfelé haladtunk, majd egy káprázatos tópart egy finom ebéd és egy kis motorozás a tó körül, aztán elértük egy végeláthatatlan szerpentint és több óra folyamatos kapaszkodás után elértük a tetejét. Amit itt láttunk azt inkább csak megmutatom. A hegytetőről ereszkedve az tudott csak visszarántani minket, hogy égett szag csapta meg az orrunkat és félreálltunk. Melegedtek a fékek, mert annyira kanyargós meredek utakon ereszkedtünk lefele, hogy folyamatosan nyomni kellett. Így motorfékkel szinte lépésben vészvillogóval tudtunk csak lefele haladni. Még szerencse hogy alig volt errefelé forgalom. Néha egy-egy motoros. Reggel fél nyolckor indultunk és a hegyekkel körülvett Bled városkába este tíz körül érkeztünk. 148 km 13 óra alatt. Megdolgoztunk minden kilométerért. De megérte! Reggel a Tó partján ébredtünk. A parkoló őr hívta fel a figyelmet, hogy sikerült a Grand hotel parkolójába megállnunk ahol szigorúan tilos lakóautókkal parkolni. Még szerencse, hogy ez tűzoltó így kedélyesen útba igazított a legközelebbi kempingig. Sajnos zárva volt, de itt már nyugodtan parkolhattunk Máté futott egyet, én Ádámmal motoroztam a tó körül. Káprázat. Aztán csónakba és beeveztünk a kis szigetre, aztán vissza a kocsihoz. Keresni akartunk egy másik működő kempinget és a bezárt recepció hirdetőtáblájának tanulsága szerint a szomszédos Bohinj-ben még nyitva lehetett, ezért elindultunk felé. Megérkeztünk és sokkolt minket a látvány. A kempingben egy lelket sem találtunk, de a nyitott kapun bementünk. Ez várt ránk. Itt táboroztunk. Tábortűz,kaja készítés, csend, egyedül, valószerűtlen volt…itt elfogynak a szavak…

Az éjszaka nem volt meleg. 1-2 fok és mivel egy völgyben vagyunk a tó partján olyan párában aludtunű hogy reggelre mindenről csöpögött a víz. Budapest innen csak 475 kilométer de mi az ötödik napunkat töltjük és jöttünk közel 700-at hogy minél többet lássunk. Úgy tünik működik.

Most napelemet töltünk és szárítjuk a felszerelést. Aztán megyünk tovább. Béke