A KÖVETKEZŐ PÁR NAP KRÓNIKÁJA

Naplementéig töltöttük a napelemeket és szárítottuk a felszerelést aztán kerestünk egy olcsó, de tiszta szállást, hogy megfürödjünk és rendbe szedjük kicsit magunkat. Mivel a turista szezonnak már vége így válogathattunk az 50% kedvezményeket kínáló pazar hegyi apartmanok közül.  Másnap reggel ébredés után egy kiadós reggeli majd meglátogattunk a Bohinji tó partjáról induló sí felvonót és 600 méterről felmentünk 1600 méterre. Itt egy kis napfürdő és egy finom kávé majd a következő járattal vissza a tó partjára, és indulás a fényképeken már megcsodált óriási vízeséshez. Az út a tó partjától talán fél órát vett igénybe egy mesefilm díszleteinek beillő, biliárd asztal minőségű aszfaltcsíkon, amit kizárólag a vízeséshez építettek. Ezzel zártuk ezt a fantasztikus helyet és elindultunk a Garda tóhoz. Útközben az egyik parasztháznál megálltunk és vettünk egy rakás tűzifát, mert a tocsogósra ázott fákkal nagyon nehéz tüzet csiholni és a táborozásnál elengedhetetlen a tábortűz. 5 eurót fizettünk, ami láthatóan a bácsi élete legjobb üzletének tűnt és Ő azt gondolta csúnyán becsapott minket, de sejtelme sem volt nekünk mekkora örömöt okozott a következő tűzgyújtáshoz. Ilyen mikor mindenki jól járJ. Az eddig biztonságosan alsóbbrendű utakon navigáló GPS segítségét vettük igénybe, hogy átvezessen minket a hegyeken és eljussunk az Olasz határra. Azzal nem is volt semmi baj, hogy lépésben tudtunk csak haladni egy annyira szűk szerpentinen, ahol a néha szemből érkező elengedéséhez szinte a sziklákhoz kellet simulni, de miután a betonút egy idő múlva földúttá alakult kezdtünk gyanakodni, hogy talán mégsem jó felé megyünk. Egyik oldalon szikla a másik oldalon szakadék és mi egy tűzoltóval mászunk felfelé. Szürreális. Tanakodtunk mi tévők legyünk,  mert a térkép tanulsága szerint tényleg átvezet minket ez az út, így meghoztuk azt a nem túl józan döntést, hogy menjünk tovább hisz megfordulni sem egyszerű meg mi bajunk lehet, ha van vizünk, ennivalónk, üzemanyagunk, és havazásra nem kell számítanunk, és ha már kaland akkor legyen nagybetűs… bekapcsoltuk a külső keresőfényt és kapaszkodtunk! Végre egy füstölgő kéményű kivilágított menedékház szerűséghez érkeztünk ahol láthatóan és hallhatóan valami fergeteges ünneplés zajlott nem kevés alkohollal megspékelve. Amikor úgy 15 már nem szomjas helyi kijött a teraszra és meglátta, hogy, 3 srác egy tűzoltóval, szörfökkel megpakolva útbaigazítást kér mondván, hogy mennének Olaszba, hát mit ne mondjak csapkodták a térdüket és sírtak a röhögéstől. Némi élelemmel és jó tanáccsal elláttak minket, majd elindultunk visszafelé…. Három nappal az események után örülök, hogy megéltük, de akkor visszafelé picit elcsendesedtünk….Aztán viszonylag eseménytelen úton tényleg átértünk az Olaszokhoz és Udine előtt hulla fáradtan megálltunk egy benzinkút melletti parkolóban aludni. Másnap reggel hegyek között ébredtünk és jót nevettünk a tegnapon majd elindultunk a Garda tóhoz. A Garda tó óriási hegyekkel körülvett kristálytiszta vizű csoda, aminek olyan mikroklímája van ahol az olajfák, cédrusok, ciprusfák és pálmafák díszítik a gyönyörű stílusban épült mediterrán villák parkjait miközben mi 18 fokban és szikrázó napsütésben kocsikáztunk közöttük. Délutánra találtunk egy lakóautó parkolót és egy tündéri kis helyen megvacsoráztunk, besöröztünk és ünnepeltünk, majd bedőltünk az ágyunkba. Másnap korán keltünk és kerestünk egy napsütéses helyet ahol megreggeliztünk majd megbeszéltük, hogy délutánig „szabadfoglalkozás”. Máté sétálni, Ádám bringázni meg hegyet mászni indult, én meg felpattantam a motorra és mámoros 3 órát csavarogtam a tó körül. Nekem eddig nem adatott meg, hogy ilyen helyen motorozzak, ráadásul egy imádni valóan autentikus öreg Vespával, szinte megkönnyeztem… Aztán a boldogságtól mámorosan visszaérkeztem a bázishoz és egy órára kifeküdtem egy gyönyörű parkba napozni és egy picit olvasni. Késő délután indultunk el a Tó legszebb részére ahol a már bevált kedvezményeken felbuzdulva ismét kivettünk egy apartmant, hogy 2 éjszaka után lefürödjünk és mossunk egyet. Egy 120 eurós szállásért 60 euró 3 személyre káprázatos helyen, szerintem kifizethető…Reggel kihasználtuk a konyha adottságait és egy pazar reggelivel kezdtünk, majd mindhárman bringára ültünk és körbejártuk a csodás Sirmionét aztán irány a Comoi tó. Ide most érkeztünk. Találtunk egy alkalmas parkolót közvetlen a tó partján és bevackoltuk magunkat. Sötét van, de a tó körüli fények sokat sejtetnek. Holnap felderítjük a környéket. Aztán ismét jelentkezem!