Már majdnem megérkeztem...;)

Tarifába visszatérve még volt néhány ajándék napom, de aztán tanultam a türelmet és az elfogadást rendesen. Olyan monsun tombolt több mint egy hétig ami átalakította a környezetet, folyók léptek ki a medrükből és utakat kellett lezárni. Mivel az autómban csak aludni és ülni lehet ezért elég szűkös volt a mozgástér. vagy olvastam,vagy kocogtam esőszerkóban a parton, vagy uszodában voltam vagy hallgattam a zenét az egyik bárban. De aztért ez 10 napon át elég kemény. Még az utazás elején megsérült a tető és ugyan leragasztottam, de ez az idő legyőzte. beáztam és már mindenem nyirkos volt mikor végre elindulta Cadizba. Onnan másnap indult a kompom Grand Canariára. A hajóúton a már jól bevált módszer szerint visszaszöktem éjszakára az autómba így teljes komfortban telt a 2 nap. Az Óceán csodáját megint átéltem. …A jegyemet Fuerteventúrára csak egy átszállással tudtam megvenni így 2 napra Grand Canaria vendégségét élvezhettem. Úgy tűnt az égiek kárpótolni akartak az elmúlt 10 nap megpróbáltatásaiért így 27 fokos meleggel várt a sziget. Megérkezés után beütöttem „melyik a legszebb part” és Maspalomát jelölte. Nem csalódtam. Nyári hőmérséklet káprázatos homokdűnék és több kilométer csodás tengerpart. Elképesztő volt 32 nap utazás után egy szál fürdőnadrágban úszni a 21 fokos óceánban, gyalogolni a forró homokban és Badyboardozni a hullámokon.

Tenerifen megtanultam, hogy a sziget hegyei között sok csodát lehet találni ezért másnap reggel felszerelkeztem és motorral nekivágtam. Bizton állíthatom hogy életem 46 éve alatt ilyen motoros élményben nem volt még részem. Egy varázslatos szigeten elképesztő minőségű aszfaltcsíkon hosszan belátható gerincekbe vájt utakon 26 fokban motorozni úgy hogy szinte csak kanyarból áll az egész….Aaatya isten… Holnap indulok Tovább! Mosoly és szeretet innen mindenkinekJ!

Terelgetve

Két szörfözéssel és motorozással töltött nyarat idéző nap után Tarifa megmutatta viharos és elképesztően esős arcát. Döntés elé állított. Vagy maradok az időjárási előrejelzés szerint nem sok jóval kecsegtető Városkában vagy keresek egy derűsebb vidéket. Végig böngészve az adatokat Casablankától Portugáliáig,arra jutottam hogy az utóbbi felé kell vennem az irányt ha a napot is látni szeretném. Így még aznap elindultam Sevillába. Este már a gyönyörű Óváros egyik zseni bárjában élveztem a pazar ízeket és gyönyörű naplementét, amikor négy nap után váratlanul Magdaléna beköszönt egy üzenettel miszerint Sevillában szuper az idő én merre vagyok? Kiderült, hogy 600 méterre vagyunk egymástól. Jött az „újratervezés” és reggel megint közösen indultunk tovább. A Portugál Faró városát céloztuk meg. Az ékszerdobozkához hasonlító város lagúnáihoz délután értünk. Motorral felfedezés. Aztán másnap reggel ragyogó időben ismét azzal Lagos felé. Gyönyörű kis helyek voltak a part mentén de Albuferia színei és hangulata egyszerűen lenyűgözött, ráadásul a part menti bárból hallatszó élőzene feltétlen maradásra bírt minket. Másnap a közös élmények után ismét búcsút vettem Magdalénától! Még egy nap Portugália majd a javuló időjárás előrejelzésnek köszönhetően visszafele egy rövid városnézés Huelvában de az igazi gyöngyszem ismét Sevilla. A Katedrális, a Maria Luisa Park, és az Óváros biciklivel esti fényekben…..Atyaisten. Reggelre mondjuk ellopták a bringám…

Most ismét Tarifán vagyok a kedvenc helyemen és pötyögöm az elmúlt 10 nap krónikáját, de a legmeghatározóbb egy találkozás volt.

Általában két választ szoktam kapni arra, hogy miért nem úgy él valaki ahogy szeretne. Az egyik a pénz hiánya a másik pedig, hogy családdal már nem lehet.

Egy német párnak 3 gyerekkel és egy olcsó Tűzoltóautóból átalakított guruló „sátorral” mégis sikerült. Ilyen boldog gyerekeket, és ilyen kiegyensúlyozott vidám szülőket nem minden nap lát az ember…” Ha hiszel benne, hogy lehetséges, és ha nem hiszel, akkor is igazad lesz”     

11 nap KALAND

Minden elképzelés borult, csak a sors irányít már az elejétől…Az indulásunk előtt egy héttel Ádám (akivel 5 hónapig terveztük az utat) visszalépett. Egyedül maradtam a vállalkozással és bevallom őszintén volt néhány nehéz éjszakám. Majd ezt mesélem telefonon egy barátomnak Mirának (aki épp Hollandiában utazgatott) mire ő azt mondja; - épp ráérek, ha megvárod hogy hazaérjek én szívesen betársulok a buliba!  3 nappal az indulás előtt így kaptam egy új társat az 5 hónapos túrára. Szlovéniában az első estét egy tündéri kisvárosban töltöttük ahol bringáztunk egyet és közben felfedeztünk egy gyönyörű új Hostelt, ahol a kezdeti lelkesedésnek köszönhetően ingyen lezuhanyozhattunk. Másnap Olaszországban az előző estéből tanulva Modena előtt kerestünk fürdési lehetőséget. A GPS a főúttól néhány kilométerre a szántóföldek között egy patak partján álló régi parasztházhoz vezetett ahol egy hippi kolónia által „üzemeltetett” „Hostelben” találtuk magunkat. Zseniális estét tölthettünk ezzel a nem mindennapi társasággal, akik a saját maguk által termelt ételeikből készített fenséges vacsorával kínáltak majd rábeszéltek, hogy az egyik szobájukban aludjunk. Másnap közös reggeli után búcsúztunk és indultunk tovább. A következő két nap esős borongós autózással telt, így amikor reggel napsütésre ébredtünk elhatároztuk, hogy motorozunk egyet. Hogy milyen káprázatos időben csodafények mellett San Remo és Monaco között a tengerparton egy kétkerekűn azt nem tudom leírni…És itt kezdődött az igazi kaland. Másnap Mira fogfájásra panaszkodott, ami fájdalomcsillapító hatására sem reagált így néhány telefon után arra jutottunk, hogy sajnos nincs más választásunk; haza kell repülnie! Megvettük a jegyét és elhatároztuk, hogy keresünk egy Campinget ahol letehetem az autót aztán majd motorral kiviszem a Nizzai repülőtérre. A Campinget zárva találtuk. Már épp a következő címhez indultunk volna, amikor megállt mellettünk egy motoros, aki a bukóját levéve Magyarul üdvözölt minket. Néhány mondatban felvázoltuk a helyzetet mire felajánlotta, hogy ha követjük, akkor náluk leparkolhatunk. Nem említette hova megyünk így 30 perc autózás után alig kaptunk levegőt, amikor egy elképesztő kovácsoltvas kapun áthaladva intett, hogy bátran kövessük a magánútra. Kiderült, hogy a Cote d’azur fölé emelkedő hegyekben lévő lélegzetelállító villa egy dúsgazdag Német hölgy tulajdona, aki csak nyáron néhány hetet van jelen így a gondnokként itt élő házaspár örömmel osztotta meg velünk „szerény” hajlékukat. Ráadásul vendéglátónk felajánlotta, hogy este kivisz minket a repülőtérre. Hogy ezt a garázsból előhozott sportkocsival fogja megtenni, a biliárdasztal minőségű hegyi úton annak minden kanyarját érezhetően kívülről fújva mindezt elképesztő tempóval, arra csak a kocsiban ülve pánik és eufória határán eszméltünk rá. Ezzel az élménnyel alig öt nap után búcsúztam Mirától! (akinek időközben kiműtötték a bölcsesség fogát így már jobban van és januárban ismét csatlakozikJ) Egyedül mentem tovább. Provence lélegzetelállító hangulata és színei után a káprázatos Spanyol hegyek következtek. Két nap autózás után a semmi közepén intett le és vettem fel Magdalénát. A 29 éves Kolumbiai művész lányt, aki Granada felé stoppolt. Elmesélte, hogy 3 hónapja van úton hátizsákkal egyedül Európában. Fest, és mozaik képeket készít a világ minden részén. Annyira lazán kezelte az útitervét, hogy miután megtudta hova megyek úgy döntött velem tart. Másnap érkeztünk meg Spanyolország legdélebbi pontjára Tarifába. Itt motoroztunk egyet és közben megvettük a Komp jegyemet a Kanári szigetekre. Ekkor tudtam meg, hogy csak három hét múlva lesz megint szabad hely az egyik kontinentális járaton így ezt az időt csavargással töltöm. Másnap szörfözés és egy lélegzetelállító túra a sivatagos környéken. Magdalénától 3 kalandos nap után búcsúztam és engedtem útjára Argentína felé. Ez a 11 nap élmény kavalkád mutatta meg, hogy mennyi segítséget kap az ember fentről, ha nem lép vissza és azt, hogy a komfort zónáján kívül minden csoda megtörténhet…