Gondolat

Van egy film a The Search of the freedom amit évek óta bibliaként „fellapozok”. Boldog, elégedett, bölcs emberek beszélnek az életükről, olyanoktól kapok impulzust akik hitelesek.

Itt beszél az egyik szereplő arról, hogy ma, amikor világbajnokként elkap egy-egy óriáshullámot pont ugyan azt érzi mint amit sok évvel azelőtt a tized akkorákon, mindegy mekkora hullámon éled meg ha az ott a legnagyobb mert akkor vissza tudod idézni azt a boldogságot amit közben éreztél.

Ma olyan körülmények között szörföztem órákon át teljes biztonságban amilyenektől halálra rémültem volna egy hónapja. Ide el kellett jutni és közben sokszor megéltem amiről beszélt.

Este miközben ízlelgettem vissza-visszaidézve a mai filmszerűen megélt pillanatokat arra lettem figyelmes mennyire nyugodt vagyok. Teljes békességet éreztem. mivel nem volt sürgősebb dolgom tovább szőttem a nyugalom okainak kutatását és lassan összeállt a kép.

Nem hallottam veszekedést, vagy indulatos, hangosabb szót. Nem láttam ideges buszvezetőt, vagy Taxist. Nem láttam ideges szülőt! Komolyan! Nem hallottam káromkodást. Egyszerűen nem találkoztam feszültséggel! Csak akkor hallok szirénázást, ha bekapcsolom valakinek az enyémet. Szinte kivétel nélkül minden szolgáltatást mosolyogva kapok. Ha a zebra felé közeledek, akkor döbbenetes, de mindenki megáll! Sokan nem néznek körül mielőtt lelépnek előttem, mert annyira megszokták! Olvasd végig és gondolj bele egy átlagos pesti napba….

Szóval rájöttem, hogy a szörf csak bónusz!  

Tenerife

A földi paradicsom Tenerife.

 

Gondolatban teszünk egy kört a szigeten.

El Medanoból indulunk ami a sziget egyik legdélebbi pontja és mivel itt éri a keletről érkező termikus szél leginkább a partokat ezért a széllovasok kedvenc helye. Láva és homokkő kiömlésekkel és sziklákkal szegéjezett kellemes homokos tengerpart. Hippik és szörfösök tanyája a hozzá tartozó hangulattal, emberközeli bárokkal és éttermekkel. Itt még akad bőven turista de már nem a déli part Floridát idéző „zsivaja”. Innen észak-kelet felé haladva barátságos kis öblök, falvak és kisebb városok vannak egészen a fővárosig Santa Cruz de Teneriféig. És itt kezdődik az a mesebeli szerpentin, amit harsogóan üde, burjánzó növények szegélyeznek, és amikor átbukik az ezer méter feletti gerincen az út hirtelen betekintést enged az északi oldal csodájába.  Az ember lélegzete elakad. Mivel a sziget az Atlanti óceánban pont ott jött a felszínre ahol a víz télen-nyáron 20-21 fok körül van és ezzel egy tökéletes klímát biztosít a növényzetnek ezen a gazdagon öntözött északi része olyan flóra található, ami egyedül álló. Az én autómmal két órányi hihetetlen kacskaringózás után érjük el Benijót.

 

Káprázatosan vad partok, hihetetlen magasságú gerincek, madárcsicsergés, párás, virágillattal fűszerezett levegő. Az öblöt, amiért jöttünk (egy Venezuelai utazó ajánlotta a figyelmembe aki minden évben visszajár ide)  ezek a gigászi hegyek szegélyezik az egyik oldalán sziklákon imbolygó halászfalucskával. Az óceán felöl pedig 6000 kilométer távolságból érkező szédületes hullámokkal. Képeslap, turisták nélkül. Innen nehéz elindulni, de tovább haladva az észak-nyugati oldal felé végig egy mediterrán „arborétumon” vezet át a tökéletes minőségű aszfaltcsík. La Lagunánál érkezik ki az ember az erdőből és tárul a szeme elé az az örök tavaszban élő fennsík minden természeti pompája. A virágok és örökzöldek kavalkádja. A speciális elhelyezkedése és a Tejde miatt 11 mikroklímával büszkélkedhet a sziget, amiből az egyik a világ legideálisabbja (botanikusok szerint) így elképzelhető hogyan érzik magukat a növények és az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Icod Del Vinosban élő és egyben a világ legöregebb vörös sárkány fája. Az anegdota szerint ez a fa ihlette az Avatar című filmet. Itt látott növények külseje és változatossága valamint a szigeten tapasztalható energiák hatottak a megálmodóra. És az idillt erősíti a szomszédos park is ahol Ausztráliától Afrikán át Dél-Amerikán keresztül a Világ minden tájáról van egy káprázatos fa. Azért ezt már nevezhetjük édenkertnek…

Innen a közel 4000 méter magas Tejde következik. Elképesztő elindulni az Óceán partról egy édenkertből és két óra autózás után egy olyan fenyőerdőbe érkezni amilyenre az Alpokban is elismerően csettintenének. 60-70 méter magas mamutok, mintha egy más földrészen lenne az ember. A hőmérséklet a levegő a táj a növények, minden átalakult. A hegy tetején néha hó van és a felhőkkel szegélyezett hold béli táj ismét azt az illúziót kelti, hogy földrésznyit utaztunk. Aztán tovább délre, hegyi falvak szegélyezte autózás után a Masca. egy Peruhoz hasonlító Dél-Amerikai csoda, elpufogtattam az összes jelzőt pedig mind illik rá…végül a hegyről leereszkedve elérkezünk a dél-nyugati, szinte mindig napsütötte oldalra. Turista paradicsom Las Americas előtt  (amit nem véletlenül neveznek így hisz Floridával egy magasságban van, és ha az utakon amerikai autók mászkálnának nincs az ember, aki megmondaná, hogy nem ott vagyunk) még El Puertitó. A pici halász öböl ahol kristálytiszta a víz, ami pár fokkal mindig melegebb mint máshol és egy öreg óriás teknőspár látogatja. Falba vájt barlangházakkal és egy étteremmel ahol a halászok friss portékáját sütik ki azonnal.. Innen kilométereken keresztül  apartmanok és hihetetlen méretű szállodakomplexumok szegélyezik a partot a már Floridát említett és idéző hangulatban.

És lassan visszatérünk  Medanóba. Látogatóba érkező barátaimat egy hét alatt vittem körbe, pedig önmagában Benijó is megér néhány hetet. A felszínt karcolgattam és megpróbáltam elmesélni a lehetetlent….;)

Az év vége.

Panna lányom 24. karácsony napján érkezett és kezdetét vette egy olyan 6 napos ünnep, ami tökéletes koronázása volt az évnek. Olyan élmények együttes megélése, ami életre szóló pillanatokkal ajándékozott meg minket. Motorozás a kopár kietlen szigeten, homokdűnére versenyfutás, strandolás, finom ételek. És egy kép; amikor 30-40 méterre a homokos parttól bodyboar-dal fellököm egy hullám elejére és Ő sikongatva pattogva csúszik a bársonyos part felé aztán megfordul….

Nahh az a fej és az az érzés megfizethetetlen..… mindent elmeséltem…

Megérkezésük (egy barátom is azzal a géppel jött így néhány napig a vendégszeretetünket élvezte) előtti napon beköszöntött egy masszív keleti szél, amilyet addig csak keveset tapasztaltam. 40 km alapszél 50-60 km befújásokkal. Ezt otthon már viharnak mondanánk. És kitartóan fújt éjjel-nappal. Éjszaka rázta az autót rendesen ha nem találtunk szélcsendesebb parkolót, és fújta-fújta a homokot. 1-2 napig a látótávolság is minimumra csökkent mikor elért minket az Afrikából érkező homokvihar. Ilyen körülmények között napozni sem élvezet, ha nem találunk szélcsendesebb zugot. Egy ilyen felkutatásakor fedeztünk fel egy helyet, ami az elképesztően hosszú homokos part végén félszigetként közel egy kilométerre nyúlt az Óceánba. Sziklás magas part, beugró mélyedésekkel és néhol homokdűnékkel. Itt vettem észre (amit a homokos partról nem is lehetett látni), hogy szörfösök indulnak egy csendesebb zugból majd elképesztő messzeségekből térnek vissza. 15-20 méter magasból messzire látva órákon keresztül figyeltem őket, míg a lányok napoztak.

És mivel úgy ítéltem(!!), hogy hasonló körülmények között már megálltam a helyem az egyik nap bemerészkedtem. (100 literes deszka 4.2-vel) Már a levonulásnál megjelentek a félelmek, de azt mondtam magamnak nem lehetek ilyen „papírkutya”, hogy innen visszafordulok és szétszerelek. Az indulás sem volt egyszerű, mert a sziklák között a combig érő vízben is felborítottak a hullámok de bejutottam. Két hullám között kiemelt és elindultam befele. Úgy 2-300 méter száguldás után viszont kiértem a félsziget viszonylagos takarásából és hirtelen olyan félreértelmezett körülmények között találtam magam, amire cseppet sem voltam felkészülve. Az árbócom teteje 4 méter magas, és amikor ennél jóval magasabb vízfalak között a parttól majd egy kilométerre a tudásomat nagyságrendekkel meghaladó körülmények között az Atlanti Óceánban kontrolálatlanul száguldok a megfordulás esélyének teljes kizárásával akkor az a halálfélelem robban, be amilyet elmesélni nem csak sejtetni lehet.  Tudtam, hogy nem eshetek el, de közben teljesen lehetetlennek tűnt talpon maradni. Az első hullámra érthetetlenül felmásztam még mielőtt átbukott volna, de a tetején rémisztően elkapott a szél. És pár pillanat múlva a következő „vonat” el is sodort. Egy hihetetlen súlyú mosógépbe kerültem, aztán egy nagy szikrázó ütés a fejemre. Mikor felbukkantam és körülnéztem mielőtt átsöpört rajtam a következő hullám nem láttam semmit csak az eget és körbe a „csatateret” . Csak a következő tetején, amire páternoszterként vitt fel a hullám  úgy 6 méter magasból pillantottam meg a cuccomat tőlem vagy 20 méterre. Az úszás nem jó szó, cséphadarás az életemért, mert azt az egyet pillanat alatt felmértem, hogy ezen a ponton a hullámok és a szél menthetetlenül a sziklákkal szegélyezett fal felé sodor. Alig kapok levegőt, zihálok közben sós vizet nyelve öklendezek mire nagy nehezen elkapom a vitorlám.  Tudtam, hogy azonnal fel kell állnom ha túl akarom élni és még vagy 1 kilométert kell a parttal párhuzamosan haladnom, hogy biztonságban tudjam magam. De a hullám alján nem fúj annyi, hogy kiemeljen, a tetején viszont kiszakított…

Életem leghosszabb szakasza volt, amikor már nem kellett visszaküzdenem magam és csak arra kellett ügyelnem nehogy megint a fejem fölé kerüljön a deszkám, de közben el se sodródjon. Mikor hajótöröttként kivonszoltam magamat és a cuccomat partra, és lerogytam olyan érzéseim voltak, amihez kellett pár nap, hogy megemésszem. (azon az éjszaka Panna azzal ébresztett, hogy hörgök és rángatózom)

Mérhetetlen tisztelet és alázat a természet erői iránt valamint azok a számomra hősök iránt, akik ezeket a körülményeket könnyedén uralják.. Megtanultam, hogy mindig hallgassak a megérzésemre és nevessem ki az EGOM ha közbeszól, így reálisan láthassam a tudásom. A fejlődés elképesztő lehetőségét és közben a hihetetlen hálát, hogy vigyáztak rám és egy puklival a fejemen megúsztam a tanítást. Köszönet, hogy megélhettem és erősebb lettem általa.

És egy megértés, amihez az életösztön, a lányom, a szeretet, és ez a kaland juttatott. Őszinte hit, és egy boldog várakozás a reményben, hogy a bölcs Élet amikor kell majd mellém sodor egy igazi társat akire vágyom, és akivel megoszthatom az életem.

Boldog, álmokat megvalósító új évet mindenkinek! J